150 éves az irotai templom

"Dicsőség a magasságban Istennek!"

1846-1996

Amelyik családban szüleiket tisztelő, szerető gyermekek élnek, ott mindig ünnep a gyermekeiért aggódó, gyermekeit szerető édesanyának, édesapának a születésnapja. Ilyenkor köszöntik őket, igyekeznek kedvességükkel örömet szerezni szüleiknek.

Isten kegyelméből elérkeztünk az irotai templom születésének, felszentelésének 150-edik évfordulójához. Valahogy úgy illik, hogy mi is ennek a kis egyházközségnek kis családja, ehhez a templomhoz tartozó hívek méltóképpen ünnepeljük meg számunkra annyira kedves templomunk jubileumát.

Irota dombokkal és zöldellő erdőkkel körülvett kis völgyben húzódik meg csendesen, egy halkan csörgedező kis patakocska két partján - Templomunk a falu fölött keleti irányban egy dombon áll, és szépségével, ég felé mutató tornyával fennen hirdeti Isten dicsőségét 150 év óta. Hirdeti azt is, hogy ebben a faluban Istent szerető, hitüket őrző vallásukhoz ragaszkodó emberek élnek.

Irota község a feljegyzések szerint 1450 körül keletkezett. A község ma is az első letelepedés helyén terül el. Neve valószínűleg az "irtotta, irtás" szóból származhatott, mert az első rutén telepeseket erdőirtás céljából telepítették ide. Az itt élő emberek már a letelepedés első éveiben templom után vágyódtak. Isten iránti szeretetüknek, vallásosságuknak bizonyítéka az a kis fatemplom, amit a Várhegy alatti kis síkságon építettek. De nem sokáig örülhettek a kis templomocskának, mert egy tűz alkalmával leégett a község összes lakóháza, és a templom is a tűz martaléka lett.

A nagy csapás után az emberek nem veszítették el hitüket. Istenben bízva megépülnek a lakóházak fából, de felépül az új templom is. Félve és rettegve egy hasonló csapástól, a községtől távolabb a református temető mellett épül fel szintén fából, de már kő alappal.

A falu lakosságának száma évről évre növekedett. A templom kicsinek bizonyult és a mai templom helyén vagy közelében felépült a harmadik fatemplom is.

Az irotai egyházközség 1783-ig Felsővadász filiája volt. Az önállósítás után egy szebb templom után vágyódtak a hívek. Azonban hiányzott az anyagi lehetőség. Ezt a nehéz feladatot emberfeletti szorgalommal oldották meg. - Az a csodálatos áldozat, amelyet az itt élő kis közösség a templomáért hozott, és az az erős hit, amely bennük élt, minden idők emberének példaképül szolgálhat.

A községben lévő gróf Váy uradalomban az egész '. község elvállalja az aratási és cséplési munkákat 12 egymást követő esztendőn át. A hosszú évek során e nagy kötelezettségüknek nappal tettek eleget és saját terményeiket éjszakának idején aratták és csépelték. a 12 esztendei munkának a bérét egyszerre kérték ki. A nagy önfeláldozó munkának meg volt a gyümölcse, mert 1846-ban felépült a község negyedik temploma, a jelenlegi szép templom.

A templomot Szent Miklós tiszteletére szentelték fel. Említésre méltónak tartom, hogy a Szent Miklós iránti tiszteletnek a jele volt, hogy Irota község egykori pecsétjén is Szent Miklós képe látható. A Polgármesteri Hivatalban megvan az eredeti pecsét viasz másolata. Erről egy tábla készült 1992ben, amely a községháza bejárati falát díszíti.

E község lakossága sok szenvedésen ment keresztül. 1860-ban másodszor pusztítja el a tűz a falu minden lakóházát, csak a templom maradt meg. A lakosság túlnyomó része élelem és állat nélkül maradt, könyöradományból tengeti életét.

Az itt lakó emberek, mint rémképre tekintenek vissza az 1872-ik esztendőre. Abban az évben tífusz, torokgyík és kolera járvány szedte áldozatait. Az alig 150-200 lelket számláló község halálozási anyakönyvébe 50 halottat jegyeztek be. Minden harmadik-negyedik ember a járvány áldozata lett.

Az 1846-ban épült templom első javítása, renoválása 1874-ben történik a hívek és a kegyúr hozzájárulásával.

A fehérre meszelt templomot 1898-ban festik ki először és ez alkalommal kap új tetőt is. Zsindely helyett pléhhel fedik be. - Az 1898-as év annyiból is nevezetes, hogy a hívek ebben az évben kérték a templom búcsújának korábbi időpontra való áthelyezését. A hívek kívánsága teljesült. Ettől az évtől kezdve október 1, Szűz Mária oltalmának ünnepe lett a templom búcsúja.

Az ötvenes évek közepén az állami vezetőség megtiltotta a munkanapra eső búcsúk megtartását. Így a búcsú napja október első vasárnapja lett.

Két alkalommal villámcsapás érte a templomot. Az első alkalommal körülbelül 1910-ben, ketté hasadtak a falak, melynek repedése újra és újra előjön. - A másik alkalommal pedig megégett egy miseruha és megsérült egy kehely.

Templomunk tornyában 1917 február 15-ig három harang csengő hangja szólította, buzdította imára és hívta Isten házába az irotai híveket. Azonban a jelzett napon leszerelték a két kisebbik harangot és felajánlották, hogy az első világháború győzelmes befejezéséhez ágyút öntsenek belőle. Csak a nagy harang maradt meg, amely a templommal most szintén 150 esztendős. - 1922 október 20-án két kisebb harangot vettek a hívek. 1923 január 23-án kedves ünnepre, harangszentelésre gyűlt össze az egyházközség minden tagja. A megható harangszentelési szertartást Kovaliczky Elek felsővadászi és Gyulai Jenő abodi lelkészek végezték. - A három harang közül a legkisebb néhány év múlva megrepedt. Újra öntötték, és 1948-ban Urunk színeváltozásának ünnepén Gulovich Ernő paróchus, esperes szentelte meg.

1926-ban a templom festésére és renoválására került sor. A megszépült templomot Bobák János rakacai paróchus, kanonok áldotta meg. - E renoválás alkalmával a első világháborúban hősi halált halt hősöknek emlékét a templom bejárati ajtaja fölött elhelyezett márványtáblán örökítették meg. Az első világháború hősei: Bolha Mihály, Gaál Mihály, Hocza József, Kis Tóth Mihály, Kosztyó András, Kuzder József, Ovád György, Szászfai János.

Az irotai egyházközség hívei 1946 október 1-én méltóképpen ünnepelték meg a templomszentelés 100-adik évfordulóját. - A búcsú előestéjén gyertyás körmenetben vonultak végig a község utcáin. Éjjel százszor kondultak meg a harangok, és az éjszaka csendjében fennhangon hirdették az örömünnepet, a 100 éves jubileumot. Az ünnep napján a jó Istenhez és a templomhoz való ragaszkodás jeléül szentgyónáshoz és szentáldozáshoz járultak. az idősebb hívek vallomása szerint megható látvány volt, amikor az egyházközség hívei néhány ember kivételével a 100 éves templom körül térdeltek, hogy szívükbe fogadják az Úr Jézust.

Egy esztendő múlva 1947 október 15-én újra felejthetetlen napra virradt Irota népe. Dr. Dudás Miklós püspök úr és Dr. Szántai-Szémán István helynök úr látogatta meg ezt a kis egyházközséget. A hívek hosszú évek után is boldogan gondoltak vissza erre a nem mindennapi eseményre.

1951-ben felvetődött a templomfestés gondolata. azonban anyagi nehézségek miatt a festésre csak 1957 nyarán kerülhetett sor. A hívek Isten iránti szeretete, áldozatos lelkülete, elődeiknek a templomhoz való hűséges ragaszkodó példája újjászüli a kedves kis templomot. A kifestett Isten házát Dr. Gulovics Andor konzultor, főesperes áldja meg.

Hosszú várakozás után 1960-ban vezették be községünkbe a villanyt. A hívek adományából templomunkban, a kápolnában és a paróchián is kigyulladt az új fény.

Templomunk kívülről is renoválásra várt. Mivel a külső javítás sokba került volna, nagy megterhelést jelentett volna a híveknek, hiszen nem régen volt a templom belső festése, a villanyosítás, azért házilag, társadalmi munkában próbáltuk megoldani. - 1961 szeptemberében Ovád Lajos hívünk vállalta az állványozást. Ovád László kőműves, Irotáról elkerült hívünk végezte a vakolást, javítást. a hívek pedig a lelkész vezetésével a fröcskölést. Öröm volt nézni amint a hívek szívvel-lélekkel keverték, hordták az anyagot, bátran másztak fel az állványra. Szorgalmasan dolgoztak férfiak, asszonyok egyaránt. S így új köntösbe öltözött templomunkban ünnepelhettük a 115-ik búcsút.

Templomunk tetőlemeze, amelyet 1963-ban festettünk erősen megrozsdásodott. Így 1973 szeptemberében felújítottuk a tetőt, csatornáztunk és kicseréltük a régi toronykeresztet is. Az új toronykeresztet Dr. Gulovics Andor kancellár úr szentelte meg ünnepélyesen templomunk búcsúján.

Nevezetes volt az 1980-as év búcsúja is. A kívülről renovált templomot ünnepélyesen áldotta meg Krenyiczky István a csereháti kerület esperese, gadnai paróchus. A szentbeszédet Gulovics Gábor esperes, kőnyi paróchus mondta, aki Irota szülötte.

A hívek nagy örömére az 1989-es esztendő búcsúján Dr. Keresztes Szilárd hajdúdorogi megyéspüspök, miskolci apostoli kormányzó úr áldotta meg templomunkat, amelyet a hívek adományaiból és külföldi segélyből festettünk ki. Püspök Atyánkat ez alkalommal másodszor köszönthettük templomunkban. Először 1975 búcsúján járt Irotán, püspökké szentelésének első évében, amikor ünnepi liturgiát végzett nagy papi segédlettel. A szentmise végén a templom bejárati lépcsőjéről főpapi szózatot intézett a szertartáson részt vett hívekhez. Jeles esemény volt ez, hiszen 28 éve nem járt püspök egyházközségünkben.

Az egyházközség lelki gondozásáról az önállósítás óta immáron a kilencedik pap gondoskodik. Buzgó, lelkiismeretes munkájukért megérdemlik, hogy ebben a rövid összefoglalóban róluk név szerint is megemlékezzünk:

1783-1803: Kotits János

1803-1824: Répássy János

1825-1828: Gaganetz István

1829-1832: Brinszky Mátyás

1833-1866: Gaganetz István

1866-1893: Gaganetz Mihály

1893-1904: Kovaliczky Elek

1906-1951: Gulovics Ernő

1951- : Csiszárik János

A halotti anyakönyvek bejegyzéséből kitűnik, hogy Gaganetz István 69 éves korában, 33 évi irotai működése után 1866 augusztus 21-én halt meg. Az itteni temetőben lett eltemetve, sírját azonban nem ismerjük, - Ugyancsak anyakönyvből tudjuk, hogy Gaganetz Mihályt 65 éves korában, 26 évi irotai lelkészkedése után 1893 január 15-én az élet és halál Ura magához szólította.

1951 február 21-én halt meg Gulovics Ernő kerületi esperes. A temetési szertartást Dr. Bubnó Andor főesperes és Demkó Sándor kerületi esperes, valamint a borsodi és csereháti kerület papsága végezte. Felesége és gyermekei mellé lett eltemetve.

Templomunkat temető veszi körül. Elődeinknek szép elgondolása volt, hogy e templomhoz tartozó hívek haláluk után e templom árnyékában pihenjenek, várják a feltámadás nagy napját.

A hívek lelkében mélyen él az elhunytak iránti tisztelet. Nemcsak eltemetik kellő tisztelettel halottaikat, hanem sírjaikat is rendben tartják. Szebbnél-szebb virágokat ültetnek a sírokra,. amelyet egész nyáron gondoznak. Szép szokás vasárnapokon és ünnepnapokon, amikor a hívek jönnek a templomba, a szentmise előtt vagy után néhány percre felkeresik elhunytjaik sírját. Imádkoznak értük, visszaemlékeznek rájuk, őszintén mondhatom beszélgetnek velük.

Szép és kedves szokás az is, hogy az új elhunytért egy évig, de néha tovább is minden hónapban a halál illetve a temetés napján szentmisét végeztetnek. Természetesen a régebbi halottakról sem feledkeznek meg, évente többször is van értük szentmise. Nagyobb ünnepeken - húsvétkor, karácsonykor, búcsú előestéjén - a vecsernye végén panachidát végzünk név szerint az elhunytakért.

Nemegyszer hallottam híveim ajkáról a fájdalmas panaszt: "Szinte egyedül élek itt Irotán, gyermekeim elköltöztek. Lesz-e, aki imádkozik értem, síromat gondozni fogja? Lesz-e majd, aki mondat értem egy-egy szentmisét?"

Remélem lesz!

Csiszárik János

paróchus