Kenyérsütés

A kenyérsütés a faluban mindaddig, amíg a kenyérgyárak el nem szaporodtak minden család háztartásában szükségszerű volt. Általában búzából őrölt lisztből sütötték a kenyeret. A rozslisztből, kevésbé került sor kenyérsütésre. A faluból a közeli malmokba vitték a búzát őrölésre. Kétféle liszt volt: kenyérnek való és gyúrni való finomliszt. Malmok voltak Lakon, Alsóvadászon, Szikszón, Edelényben, Szendrőbe, és Rakacán. A legjobb lisztet a szikszói malom adta. A kenyérsütés, ami nem volt könnyű, a házi asszonyok végezték. A menete: előző este kovászkészítés, majd reggel a liszt szitálása és a dagasztás. Volt, amikor főtt krumplit is tettek a dagasztáskor a tésztába. Ezt még egy ideig keltették, majd sor került a kiadagolásra, amit szakajtóba helyeztek, szakajtókendőbe helyezve. A faszakajtóhoz nem kellett szakajtókendő. Itt is kelt még a tészta, kelés után került a kemencébe. A kemence általában a házak pitvarában volt megépítve, egyben a fal a masinával (sparhet, tűzhely). A kemence teteje lapos volt, amit sutnak neveztek. Ebből is született a közmondás: Egy a suta kemencével. A kemencét fatüzeléssel készítették elő a kenyérsütéshez. Annyi fát kellett eltüzelni, hogy a kenyér süljön meg, ne legyen zsenge és ne is égjen meg. Amikor a fa teljesen elégett, a parazsat a kemence ajtajáig szénvonóval kihúzták, és ezután kiöntötték a kenyérsütőlapátra a tésztát, és helyezték el a kemencébe. A sütési idő általában 1,5 - 2 óra volt. A kemence ajtajánál lévő parázs felett sütötték a kenyérlángost, ami a kenyér tésztájából megmaradt. Nagyon finom volt, reggelihez a fekete és tejeskávéhoz. Amikor a kenyér megsült más lapáttal vették ki a kemencéből, nem azzal, amelyikkel berakták. A kemence méretétől függött, hogy mennyi kenyér fér bele. Általában 4-5 db volt. Ez a kenyér átlagos családban 1,5 -2 hétig tartott el. Kalácssütés is volt évente, húsvétra, pünkösdre, karácsonyra, búcsúra, lakodalomra és halotti torra. A kalácsot finomlisztből készítették, és tejjel dagasztották. Az új lakások építésénél a kemence már nem a pitvarban lett építve, inkább házon kívül külön esetleg kamrába. Amikor a sütőüzemek elszaporodtak és ellátták a községet kenyérrel, azóta nem sütnek a kemencében kenyeret. Ezzel az asszonyok válláról lekerült e nehéz munka.

Vadászat

Irota adottságánál fogva vadászatra alkalmas területe volt és ma is az. Szinte minden itt élő vadfajnak kedvező élőhelyet biztosít az erdő. Megtalálható volt a területen régebben és ma is: szarvas, őz vaddisznó, nyúl, fácán, fogoly. Dúvadak közül: róka, borz, görény, mókus, nyuszt, nyest. Szárnyas ragadozók közül: ölyv, sas, héja. A vadászat a II. Világháborúig a jobb módú gazdák, tanítók szenvedélye lehetett. A szegényebb lakosok közül kerültek ki az orvvadászok, ami állandóan jelen volt. A II. Világháború után változott a helyzet. A vadásztársaságok megalakulásával lehetősége volt vadásznak lenni bárkinek. A vadállományban változások következtek be: többek között eltűnt a fogoly állomány, nagymértékben csökkent a nyúlállomány. Ennek okát a mezőgazdaságban, a vegyszerezésben látják. Látványosan megszaporodott a vaddisznó, ami az élőhelyek változásával tudható be. Sok a fiatalos erdőrész, ami általában sűrű, ami általában kedvez a vaddisznó itt maradásának. A vadászok és vadőrök etetik a vadállományt folyamatosan. Vadászbaleset is történt, amikor vaddisznó hajtóvadászat volt, és az egyik vadász disznóra adott lövése gurulatot kapott, és közelben álló vadászt érte, sérülése súlyos volt de nem életveszélyes.