Papi pályáját segédlelkészként Ózdon kezdte, ahol két évet töltött. Ezt követően 1951-ben helyezték Irotára, ahol előbb helyettes lelkész, majd parókus lett. 51 év papi szolgálat után 2000-ben vonult nyugdíjba. Ezt követően Miskolcra költözött és az elmúlt évekig aktív tagja volt a Miskolc-Belvárosi Görögkatolikus templomban szolgálatot teljesítő papságnak.

János atyát a jubileum alkalmából az egyházközség, paptestvérei illetve Atanáz püspök atya személyesen is köszöntötte. A prédikációban János atyát a Jó Pásztorhoz hasonlította püspök atya, akinek hangját ma is megismerik hívei és aki igazán „ismeri övéit”. Istennek legyen hála ezért a fél évszázadért, amelyet Irotán tölthetett, és amelynek során a közösség életerős maradhatott. Olyannyira, hogy az Exarchátus zsolozsmás táborának, imádságos lelki feltöltődésének helyszíne is lett a település, ahol a megszerzett lelki táplálékból erősödnek a résztvevők és hazatérve saját közösségeiket is erősítik imáikkal.

A faluban ma körülbelül 60-an laknak, de a jelenlevőkkel történő beszélgetés során, a régi történetekből kiderült, hogy az irotai templomépítők fáradtságot és anyagiakat nem kímélve valódi hittel építették a templomot. A leszármazottak, akár helyben élnek, akár elköltöztek már, büszkék identitásukra, arra, hogy irotaiak. Az erős hitbeli és településhez tartozó identitást, valamint azt, hogy a faluból sok tanult ember került ki, János bácsi és felesége Ida néni érdemének tartják. Boldog Gojdics Pál püspök ünnepén (melyet július 17-én, e napon ünnepel Egyházunk) egy a Krisztusért odaadott életet ismerhettünk meg és adhattunk hálát érte a Jó Istennek.

A KÖSZÖNTŐ

KÉPTÁR