|
Eseménynek számított a terv és békekölcsön jegyzék. Ez úgy nézett ki, hogy nem kötelező, de mégis kötelező volt. A lakosság ebben az időben kevés pénzzel rendelkezett, így nem szívesen jegyeztek kölcsönt, ha jegyeztek is csak kevés összeget. A kölcsönjegyzésre agitátorok győzték meg a lakosságot és magyarázták el a kölcsön fontosságát.
Nagy változást hozott a község villamosítása. Az 1960-as évek elején be lett vezetve a villany, a petróleumlámpákat és a gyertyafényt felváltotta a füst nélküli villanyfény, ami már a szemet is kímélő fényt árasztott. Többen vettek abban az időben rádiót, ami árammal működött. A későbbiek során már vettek villanyműködésű háztartási eszközöket, gépeket. A 60-as évek elején befejeződött a kulturház építése. A kulturház építése úgy kezdődött, hogy a körjegyzőség javaslatára a község jó adófizetés jutalmául kapta a kulturház megépítését, ami 1942-ben kezdődött el. A háború befejezéséig csupán tető alá került, majd később apránként történt a teljes befejezése. Az 1950-es évek elején ezüstkalászos gazda tanfolyam indult, melyen 20-25-en vettek részt férfiak a tanfolyamon. Az 1947-es évben a téli időszakban szabad művelést szervezett a tanítónő. Erre férfiak jelentkeztek, mivel a nők a téli időszakban fonással és szövéssel voltak elfoglalva. Tantárgy: számtan és nyelvtan. Egy kis sztori is történt ezen a tanfolyamon. Miután az egyik hallgató megjegyezte a tanító néninek, számtan tanítás közben, hogy „mi már eleget ismerjük.” Erre a tanító néni feltett neki egy feladatot, kérdezte, hogy mennyi másfélszer másfél. De a hallgató nem tudta a választ.
Az 1960-as évek elején a helyi tanács a községfejlesztés keretében járdát építtetett az utcák mentén, aminek következtében ki lehetett a sarat kerülni. A községi utak javítása is megtörtént. Az önkormányzat ideje alatt a templomhoz vezető út is burkolatot kapott. A Petőfi út páros oldalán megépítésre került a vízelvezető árok.
A község lakossága egyhangúlag döntött a telefon belső hálózat,megépítéséről, amihez az előírt saját erő hozzájárulást megfizették. Már az első időkben többen bevezették a vezetékes telefont, ami végül is több mint 90%-os lett a faluban. Vendégház és erdei iskola az üresen álló parasztházak megvásárlása útján alakult ki. Főleg a nyári időkben telnek meg vendégekkel. Ezzel egy időben jött létre a kézművesház, ami a beindulást követően csak rövid ideig működött.
9.Aközségközigazgatása
1950. november 1-ig körjegyzőség működött laki székhellyel. Helyben elöljáróság: bíró, törvénybíró és hitesek. Arra nincs emlékezés, hogy hány évenként választották az említett elöljáróságot. Az elöljáróság választásánál az adófizetés mértéke volt a meghatározó. Annak a választónak volt több joga, aki a legtöbb adót fizette.
A bírói tisztségnek tekintélye volt. Tekintély vonatkozásában a lelkipásztor, a tanító után a bíró következett. A bíró a községet érintő kérdésekbe be volt avatva, feladata sokrétű volt. A törvénybíró a községet érintő közmunkák szervezésében és irányításában tevékenykedett. A jegyző, ill. a segédjegyző bizonyos időközönként a községben megjelent és panasznapot is tartott.
Irota község a II. Világháború után a megyei rendezésig Borsod megyéhez tartozott. Az átszervezés után Borsod- Abaúj - Zemplén megyéhez. Járásilag mindig az Edelény járáshoz. Edelény várossá nyilvánítása után, a járási intézmény megszűnésével Edelény városhoz tartozott és tartozik mai napig is. Irota községben a két Világháború között községi bírók voltak: Kuzder Ferenc és Vaskó Tóth Ferenc. A II. Világháború után Kistóth István és a legutolsó községi bíró Miklós János volt.1950. Novemberében tanácsválasztás volt, így megalakult a községi tanács. A község első tanácselnökéül id. Sztankó Józsefet választották. A tanácstitkár Nagy Lajos lett, nem irotai születésű, előzőleg jegyzői munkakörben dolgozott. Hamarosan nyugdíjba ment és utána Fehér Ferenc lett. A tanácsiroda a Fáy kastélyban volt. Az 1960-as évek elején az Irota és Szakácsi tanács egyesült, így közös tanács lett. Végül a 70-es években egyesült az Irota-Szakácsi, a Tomor-Hegymeg közös községi tanácsok a Lak Tanáccsal. Elnöke Kovács János, titkára pedig Hocza Jolán lett.
A helyi közigazgatáshoz tartozott a kisbíró, később, mint hivatalsegéd. A kisbíró dobszó útján értesítette a lakosságot a különböző teendőkre.
Posta nem volt a faluban, így a postás naponta járt a postáért Lakra, kerékpárral vagy gyalog. Jelenleg mobilposta végzi a szolgáltatást.
A rendszerváltozással egy időben átalakult a közigazgatás. 1990 őszén megtörtént az önkormányzati választás, ahol a választópolgárok megválasztották a polgármestert és a képviselő-testület tagjait, amely 5 képviselőből áll. A polgármester Miklós László lett. 4 és fél évcikluson át volt a fal polgármestere. Lemondása után időközi polgármester-választás lett, a 3 indulóból Szakácsi Béla lett az új polgármester.
Az irotai, a szakácsi és az abodi önkormányzatok egy körjegyzőséghez tartoztak egy ideig, később az abodi önkormányzat kilépett a körjegyzőségből. 2008-ban az irotai és szakácsi képviselő testület úgy döntött, hogy megszünteti a körjegyzőséget és csatlakoznak a laki körjegyzőséghez. Irota, Szakácsi, (Abod) körjegyzőség jegyzői voltak: Bethlenfalvi Péter, Svidró László, Oroszné Gazdik Enikő.
Országgyűlési választások
A két Világháború közötti választás kapcsán sokáig emlegették Stuhán János bácsit, aki zsellér és suszter volt. Amikor elment szavazni akkor a Tanító Úr mondta neki, hogy kire szavazzon. A válasza az volt: „Tanító Úr, nem kértem tanácsot, inkább kalácsot!” Ezt sokáig emlegették.
A következő választáson a község választóinak egyik fele a szociáldemokrata jelöltet támogatta, a másik fele pedig a kisgazdajelöltet. A szociáldemokrata párt jelölte Farkas Gyula, a kisgazda jelölt pedig Váczi József volt. A korteskodásokon a választópolgárok az alábbi nótát skandálták: „Farkas Gyula mi követünk, Váczi Jóska nem kell nekünk, megírja ő a levelet a ragyogó csillag mellett!Éljen Farkas Gyula!” A Váczi Józsefet támogatók ugyanazt skandálták, csupán a neveket cserélték fel. Sokáig emlegették báró Radvánszki képviselő jelölt korteskodásán történteket. Ugyanis a kortesbeszéd közben a bíró azt súgta neki, hogy: ” Báró úr, azt tessék mondani, hogy megcsináltassa Rakaca felé az utat”. Báró úr meghallgatta a bírót, csak az volt a baki, hogy nem Rakaca felé, hanem ellenkező irányba, Lak felé mutatott. Még ma is emlegetik, ugyanis Rakaca felé csak föld út, erdei út volt, mivel több házasságot kötve a környék községeivel, úgy lovasszekérrel jobb lett volna a közlekedés búcsú és egyéb rokoni látogatásra. A II. Világháborúig a legutolsó képviselőválasztáskor Marsekényi Úr volt a jelölt, ő viszont mindazon személyeknek, akik az utcán tartózkodtak autójából egy csomag félhold alakú cukorkát dobott ki. A gyerekek ennek nagyon örültek.
A II. Világháború után az első időben gyakori volt az országgyűlési választás. Itt úgy emlékszem, hogy pártlistára szavaztak. Az 1946-os választáson a faluban a Kisgazda párt győzött. A második a kommunista párt lett.
Az 1947-es választáson már 8 vagy 9 párt indult. A községben a pártoknak csak szimpatizánsai voltak, egy kivétellel, ez pedig a kommunista párt volt. Szavazás előtt az emberek csoportokba verődve tanakodtak, hogy melyik pártra kellene szavazni. Az egyik választópolgár úgy érvelt, hogy: „Emberek! Van parasztpárt, és mi azok vagyunk! Hát szavazzunk saját pártunkra!”. A községben két pártnak volt instruktora. Az egyik a szociáldemokrata párt, a másik a kommunista párt. Egyik alkalommal az emberek a kommunista párt instruktorához csoportosultak, aki ismertette a programot és szórólapot is adott. Bekapcsolódott a hallgatósághoz Gulovics Ernő görög katolikus esperes, lelkész, aki a programismertetés végén az alábbi megjegyzést tette: „Szép, szép ez a kommunista program, de annak megvalósításához angyalok kellenének!”Azt, hogy melyik párt nyert a faluban, arra pontosan nem emlékszek, amire emlékszek az az, hogy a kommunista párt ugyanannyi szavazatot kapott, mint az előző választáskor, a kisgazdapárt kevesebbet. A parasztpártra többen szavaztak. A szociáldemokrata pártra összesen kettő fő szavazott. Ezzel kapcsolatban kitalálták, hogy az egyik szavazó az instruktor, a másik pedig az a választó, akit az instruktor kísért be a szavazófülkébe. Az egy idős néni volt.
Az 1954-es választáskor már nem pártokra, hanem a Hazafias Népfront jelöltjeire kellett szavazni. A választási bizottság nem jó szemmel nézte, ha valaki a szavazófülkét használta. Rendőr is volt jelen a szavazáson. Az egyik választó, Fedor Mihály bácsi használni akarta az álló fülkét, mire a rendőr rászólt: „ Öreg, maga háborút akar?”- „Mi az, ott háború van? Akkor én oda be nem megyek!” Ezt még a mai napig is emlegetik.
A Tanácsköztársaság idején némi változás következett be a helyi közigazgatásban. A faluban jegyzőt jelöltek, ill. választottak. Feladatkörére nincs forrás. Amikor a román csapatok bevonultak a faluba, a bíró javaslatára a jegyzőt megbüntették 25 botütésre. Ezt a bíró házánál hajtották végre. A büntetést 17 ütés után abbahagyták, mert a büntetett elájult és a bíró is kérte, hogy hagyják abba. Sokáig emlegették a faluban, hogy a vörös katonák a cseheket kiszorították a faluból, de a románokat nem. | |
AJÁNLOM AZ OLDALT
