Láncreakció

Pio atyánál hitetlenek és egyéb nagy bűnösök nyerték vissza hitüket és nem egyszer egészségüket is. Sokszor egy-egy megtérésből egész láncreakció bontakozott ki: egyik „nagy hal” után úszott be Krisztus Urunk hálójába, amelyet a San Giovanni Rotondoban megsebzett kezű papja által vetett ki az Úr.

 Vegyük Alberto Del Fante esetét. Őszintén és részletesen maga beszéli el történetét. Amint szülei, ő is hitetlen volt. Az unokaöccse vizsgára készült, amikor hirtelen magas láz döntötte ágyba. Tüzetes vizsgálat vesebajt, tüdő- és csontgümőkórt állapított meg. Láza 40 fokra szökött. Pio atyához folyamodtak, hogy imádkozzék a betegekért és tőle megáldott érmét akasztottak a beteg nyakába. A láz és a megállapított betegségek minden tünete eltűnt. A beteg nagybátyja többször támadta Pio atyát: népbutítónak és csalónak nevezte. A betegség kezdetén megígérte, ha öccse meggyógyul, felkeresi Pio atyát. Állta a szavát: elutazott San Giovanni Rotondoba. Úgy képzelte el, hogy a gyóntatószékben először a nagy bölcselőkkel hozakodik elő. De nyomban térdre rogyott, amint Pio atya olyan dolgokat olvasott a fejére, amelyekről rajta kívül senki nem tudhatott. Hitt és meggyónt. Ettől kezdve az „igazság ügyvédje” lett. Könyvet írt „A kétkedéstől a hitig címen”. A könyv hatására több barátja és sok idegen tért meg.

Egy másik eset: Luisa Vairo nagyvilági hölgy megtérése. Gyermekkorától mindene megvolt, amit szeme-szája kívánt. Élvezte az életet. A vallásról csak gúnyosan beszélt. Egyik barátja (ekkor Londonban élt) Olaszországba utazott. Rómában hallott Pio atyáról. Kíváncsi volt, ezért San Giovanni Rotondoba utazott. Az atya hatására teljesen megtért. Amikor visszaérkezett Londonba, nem titkolta megtérését és helytelenítette a társaság sikamlós beszédét. Vaironé gúnyosan megkérdezte: „Igaz-e, hogy Rómában szerzetbe lép?” „Szerzetes ugyan nem leszek, de volt egy szerzetes, aki megtérített”. A hölgyek kérték, mondja el, hogyan történt. „Én nem mondok semmit – válaszolta – menjetek oda, és magatok nézzétek meg”.

Vaironé valóban megtette, de csupán kíváncsiságból, hogy mi lehet az, ami barátját megtérítette. A templomban ijesztő búskomorság lepte meg: hirtelen belátta, hogy céltalan az élete. Hangosan zokogott. Teljes megtérése Pio atya gyóntatószékében fejeződött be.

Később Vaironé egy lapban azt olvasta, hogy a hajó, amelyen fia utazott elsüllyedt a nyílt tengeren. Amikor Pio atyához vezették, ő csak ennyit mondott: „Ugyan ki mondta, hogy a fiad meghalt?” Majd szemét az égre emelte, imádkozott és így folytatta: „Adjál hálát az Úrnak, mert fiad itt és itt van … „Pontosan megmondta a helységet és a lakást, ahol fia tartózkodott. A fiú és az anya levele elkerülték egymást; az anya pontosan azt a címet közölte, amelyet Pio atya megadott. A fiú meglepődött, hogy anyja már tudja tartózkodási helyét. Nyomban San Giovanni Rotondoba utazott. Anyja kérte, hogy másnap reggel ne reggelizzék, hanem gyónjék meg, hogy együtt áldozhassanak. Miközben az anya a templomban időzött, a fiú kiment a piacra, evett egy fürt szőlőt és két tojást ivott. Majd a templomba ment, ahol édesanyja bemutatta Pio atyának. „Te gézengúz – mondta Pio atya a fiatalembernek – hazug alak vagy! És te szegény asszony még hiszel neki?” – „Hogyan beszél velem – fortyant fel a fiú – hiszen még nem is ismer”. – „Talán állítod, hogy éhgyomorral vagy? Hát ki ette meg a két tojást és a szőlőt?” Ezzel megkapta az utolsó indítást a megtéréshez.