Őszinte megtérések

Del Fante több megtérést közöl időponttal, névvel és pontos lakcímmel, hogy közléseit ellenőrizni lehessen. Az érdekeltek ugyanis gondolták, hogy Isten kegyelméről nyilvánosan kell vallaniuk. Természetesen ezek a vallomások olyanok, mint az úszó jéghegyek: csak kis részük látható, a nagyobb rejtve marad. Ezt több szempont is indokolja. Az őszinte megtérések többségét azonban elrejti a gyónási pecsét hallgatási parancsa.

 „K” mondja el: Egyik délután több nővel együtt ültem a templomba. Hírtelen valami súrolta a kabátomat. De mennyire megijedtem és hogyan elámultam, hogy egy harminc év körüli férfi térden állva, arccal a földre borulva kúszik az oltár felé. Ott felegyenesedett, mi pedig megláttuk könnyben úszó arcát. Az emberi felindultságnak ilyen fokú megnyilvánulását még sose láttam.

A sajnálkozó asszonyok unszolására a férfi akadozva bevallotta: „Kommunista voltam. Agydaganatom volt. Pio atya testileg is, lelkileg is meggyógyított”.

Néhány nappal később egy napilapban olvastam ennek hitelesítését. „Savino Gricco vezető kommunista volt. Családjának megtiltotta, hogy templomba járjon, gyermekeit nem kereszteltette meg. Szüntelen fejfájása javallta, hogy szakorvossal vizsgáltassa meg magát. A vizsgálat agydaganatot állapított meg. Milánóba utazott, ahol az orvosok a súlyos agyműtét mellett döntöttek. Amikor az orvosok a műtéthez készülődtek, Savino Gricco azt álmodta, hogy San Giovanni Rotondoban van, és az atya biztatta, gyónjék meg. Az álom annyira valószerűnek tűnt fel előtte, hogy az orvosok tiltása ellenére San Giovanni Rotondoba utazott és meggyónt Pio atyánál. Hazautazott, érezte, hogy egészséges és az is maradt. Őszinte szívvel visszatért az Egyházba.

Ilyen testi-lelki gyógyulás nagyon sok történt. Még egyet ragadnék ki közülük; dr. Riccardi San Giovanni Rotondo-i orvos és szabadgondolkodó esetét. Dr. Riccardi őszinte ember és egyenes jellem volt. Aggályosságig becsületes, hivatásában fáradhatatlan és jószívű a szegényekhez. Pio atyával szemben előítélettel volt, mert a tudományon kívül nem ismert el egyebet. Isten csak agyrémnek tűnt előtte.

 Gyomorrákban megbetegedett. Kezelő orvosa és a még odahívott négy orvos semmi reménnyel se kecsegtette őt. Riccardi azonban reménykedett. Nápolyból hivatott orvosokat. Amikor a plébános meg akarta látogatni, kiutasította. Állapota súlyosra fordult és a halál biztos tünetei jelentkeztek rajta. Ekkor Pio atya megjelent a küszöbön. Pio atya ekkor már tíz esztendeje nem hagyta el a kolostort. A szabadgondolkodó az atya csodálatos kezének és hangjának simogatására nyomban megadta magát: meggyónt, megáldozott és felvette a betegek szentségét. Már harminc esztendeje nem gyónt. Most meggyónt és meggyógyult.