Szőlőhegy

A birtokrendszer kialakulásával alakult ki a szőlőhegy, amit zártkertnek is hívnak. A zártkert körül lett sáncolva, és élő sövény alkotta a kerítést. Két kapuja volt, az egyik az alsó kapu, ami a „Kutyás” szőlő felé bejáratot képezett, a másik felső kapu pedig a felső szőlő bejáratának kapuja volt. A szőlőt cseresznyeéréstől szüret befejezéséig szőlőkerülő őrizte. Külön hegybíró nem volt. A szőlőben: szőlő, almafa, diófa, cseresznyefa, körte, szilvafa, valamint bogyós gyümölcsök voltak. Kevés szántóművelésű terület is volt. A szőlő az első időkben nemes gyümölcs volt, a de a filoxéra elpusztította. Ezután a betegségnek ellenálló direkt termő szőlőket telepítettek. Ezek a fajták: othello, izabella( konkord), elvira, nargit, piros és fehér deleváre, noha és bucsek. Később vadalanyba oltott oltványszőlőt is telepítettek. Permetezés csak az oltványszőlőkre korlátozódott. Mivel a direkt termő fajták a peronoszpóra gombabetegségre ellenállóak voltak. A cukorfok általában 17-18 fokos volt. A borok labruska ízűek voltak. A falu elnéptelenedése és elöregedése maga után vonta a zártkert nem gondozását és nem művelését. Jelen időszakban a tőkés szőlőt mindössze 4 család műveli, de még ez is csökkenni fog. Összességében a valamikor nagy becsben tartott szőlő-és gyümölcsös zárt kert jelenleg gaztengerből áll (dzsungel). A szőlő őrzése több mint 20 évvel ezelőtt volt utoljára.

Pálinkafőzés

Az I. Világháború után a község úgy döntött, hogy pálinkafőzőt fog üzemeltetni. Részvények jegyzésével összegyűlt a pénz és megvették a felszerelést. A faluban sok gyümölcs termett és jól jött, hogy helyben oldják meg a cefre kifőzését. A pálinkafőző a falu felső részén volt, a kenderáztató mocsolyák közelében. Az akkori főzés feles főzés volt, így fele pálinka a főzőt, üzemeltetőt illette. Sok jó szilvóriumot főztek, akkor még nem szilvapálinkának hívták. A 30-as évek elején megszűnt a pálinkafőzés, mert nem volt kezelő. Ezután a laki pálinkafőzdében főzték ki az irotaiak a szilvapálinkát. Szinte nyíltan történt a főzés. Az elöljáróság az irotaiak üstjét Balajtra adta el. A párolót pedig Izsófalvára. A II. Világháború utáni években elterjedt a zugpálinkafőzés. Ehhez benzines hordó szolgált a cefre főzéséhez- ez volt a vodkapárlat nyerése (alszesz); a pároláshoz horgonycső lett alkalmazva, ami nem kígyó alakú volt, hanem egyszerű hosszú cső vályúban elhelyezve. A későbbiek során már  törvény büntette a zugpálinka főzést. 1958-ban feljelentés folytán a pénzügyőrök megtalálták a feljelentett illetőnél a felszerelést és a pálinkát, melyet elkoboztak és még pénzbüntetést is kiszabtak. Volt még egy sparhéton nagyfazékban főzött pálinka is, itt a fazékban elhelyezett cefrében egy kis asztalt helyeztek el, erre kisebb edényt, amibe a lecsapódott párlat csöpögött. A fazék tetejére tálat helyeztek el, amit szigeteltek, és feltöltötték hideg vízzel, és amikor megmelegedett akkor a vizet lecseréltél egyszer kétszer. Utána felontották és a pálinkát üvegbe töltötték. Később sok helyen létesült pálinkafőző ahol már nem feles, hanem bérfőzés lett. A zugfőzések a községben teljesen megszűntek.