Az építkezés

Erről már van is említés az előzőekben, de azt még a következőkkel egészítem ki.

A faházakat felváltották a némi kőalapra épített vert fal. A tetőfedésére zsuppot használtak. Ezt úgy állították elő, hogy a kézzel csépelt rossz szalmából matringot készítettek és ezzel fedték be a tetőt. Nádfedelű ház nem volt a faluban. A zsúptető alsó részét, ahol a csapadék a földre hullott, eszterhajnak hívták.

Már a 19. sz. végén és a 20. sz. elején a házak fala kőalapból és vályogból készült, a tető pedig cseréppel volt fedve. A 20. században zsuptetős ház nem épült. Már a csűrök tetője is cserépre váltott.

A házak földjének takarítása hetenkénti mázolással történt. Ez a következőkből állt: friss tehén trágyát vízzel keverve hígítottak, esetenként feketeföld hozzáadásával és ezt mázolták szét vászon rongy segítségével a ház földjére. Szükség szerint forrázták a ház földjét, amikor már feltörődött és azt pelyvával terítették, és amikor a pelyva betaposódott, akkor soron kívül mázolták az előbbiek szerint. Ezt még a II. Világháborút követően is sokáig alkalmazták.

A II. Világháború után az uradalom épületeit lebontották. Az üres területet házhelynek osztották ki igény szerint. Az alsó rész is ki lett osztva, de ott nem volt építkezés az árvízveszély miatt. A kastély északi részén cselédházak álltak, melyek le lettek bontva.

A kimért házhelyeken 13 új lakás épült, két házhelyre nem épült lakás még a mai napig se. A falu északi végén 5 új ház épült, ami a házhelyvételből épült. A falun belül összesen pedig 9 új ház épült. Építkezési anyagok: kő, tégla, vályog, szilikátblokk, a tető pedig cserép és pala.

A szobák, konyhák padozata az első időkben föld, később öntött beton, mozaiklap, hajópadló, parketta, linóleum, járólap, csempe. A régebbi lakásokat felújították, korszerűsítették. Az utóbbi 10 évben új lakás nem épült a közégben, Az építkezéseknél előny volt, hogy helyben volt a kőbánya és helyben lehetett vályogot előállítani. Az említett építkezésekhez helyben már nem lehetett téglát és cserepet kapni, mert akkor már a grófi tégla - és cserépgyár már nem volt meg a cserépszíndűlőben.

Építési anyagként jöhetett még számításba Kisvölgy - dűlőben a homokkő, amely az uradalom területén volt, ebből csupán a Fáy kastély épült.

12. Uradalom (uraság) a községben

Dr. Sasvári László a „Falu története” c. írásában utolsó birtokosként gróf Vay Ábrahám szerepelt, ezt követően írásos anyag nincs így csupán szájhagyományra támaszkodva történik a krónika írás. Az idősebbek sokáig emlegették a Rónainé grófnőt, aki a községben élt és valószínű, hogy az uradalmat vezette. A szájhagyomány úgy emlegette, mint aki jó kapcsolatot teremtett a falu lakosaival. Kölcsönös volt a szükség szerinti segítségnyújtás. Például, aki neki szívességet tett, azt sokszorosan honorálta. A szegényebbeknek ajándékot is adott. Mivel gyermektelen volt, szeretett volna fiú gyermeket örökbe fogadni. Volt is neki kedvére való, 4 éves fiú gyermek, aki a vagyonát is mint örökösre hagyná. A szülők nem adták a gyermeket.

12.1. A Fáy birtok, mint uraság (uradalom)

Azt, hogy hogyan alakult ki a birtok, nincs forrásom. Dr. Fáy Elemérnek és családjának Irota-Szakácsi közigazgatási határában szántó, erdő, rét és legelő területe volt. A terület nagyságára vonatkozóan nincs adat. A területek közül az erdő volt a legnagyobb. Fáy Elemér, aki egyben jogász is volt, fiatalon, 29 éves korában hunyt el. Az irotai görög katolikus temetőben helyezték örök nyugalomra. Ezután a család vezette a gazdaságot, intézők és gazdatisztek alkalmazásával. Gazdatiszt, ill. intézők voltak: Dudás István, Amriskó Gusztáv, Molnár István. Ők irányították a gazdaságot. Abban volt kerékgyártó és kovácsmester is. A lófogathoz kocsisok voltak. A legelőkelőbb a parádés kocsis volt, aki a tulajdonosokat vitte a vasútállomásra és egyéb látogatásokra is.

A béresek az igás ökrökkel és igás bivalyokkal művelték a szántóterületet. Mivel nagy volt az erdőterület, így erdő és mezőkerülő is volt foglalkoztatva.

Állattenyésztéssel is intenzíven is foglalkozott az uraság. Így 3 helyütt is volt juhakol, ahol a juhok voltak elhelyezve. Az egyik juhállomány a Dedella dűlőben volt elhelyezve, másik a Strucc nevű területen, a harmadik pedig a major területén. Híres juhászok voltak: Sztankó, Radomszki, Sztankó és Krankilla.

Mivel szarvasmarha is volt, így volt majoros is, aki a teheneket gondozta, legeltette. Növendék szarvasmarha állomány is volt, ezek a tehenekkel együtt jártak a legelőre. Sertés csak az utolsó időbe, a II. Világháború idején volt. Nagy faja veres és fekete szőrű disznók voltak, ólon voltak tartva.

A tanya a kastélyon és magtáron alól helyezkedett el (már lakások vannak a helyén). A tanya legfelsőbb részén a szarvasmarha és ló istálló és juhodály helyezkedett el. Alól kovácsműhely és szín volt a gazdasági felszerelések tárolására. A kerékgyártó műhely a kastély felett helyezkedett el.

Miután a cselédek nem, mind helyből kerültek ki, így a kocsisoknak, béreseknek, juhászoknak cselédlakások voltak építve. Az intézőknek a kastélytól külön volt a lakásuk, egy kivétellel, aki az utolsó intéző volt, az már a kastélyban lakott, mert a tulajdonosok elköltöztek.

A cselédek a kézi aratási és cséplési munkák kivételével minden mezőgazdasági munkát elvégeztek.

Az aratási és csépélési munkát bérmunkában végeztette az uraság. Az aratók (kepések) általában Dél-Borsodból voltak ( Domoszló). Az aratás befejezésével kepésbál mulatságot tartottak a helyi kocsma helységében. Volt lehetőség a falubeli fiataloknak, gyerekeknek a kíváncsiskodásra.

Fáy Elemér két lánya férjhez ment, utána a gazdasági felszerelés, és a birtok ketté lett osztva.

Fáy Katalin, aki Piller Dezső magyar királyi főhadnagy, katonatiszthez ment férjhez, úgy döntött, hogy nem fog tovább gazdálkodni, bérbe adja az irotai és szakácsi határban lévő földjét. A földterületre (szántó) volt elég jelentkező. Az igénylők között közel egyenlő arányban lett kimérve a terület. Az igénylők általában zsellérek, nyolcados területtel rendelkező gazdák voltak. A földreform során mindenkinek megmaradt a bérelt terület, ahogy ki volt mérve saját tulajdonnak bejegyezve. Mivel a gazdasági felszerelés is megosztásra került, így arra a mezőgazdasági eszközök megvételére árverés lett hirdetve. Az árverés egy vasárnapi napra esett. Nagy volt az érdeklődés a gazdasági eszközök iránt. Sok fekete ruhás, kemény csizmaszárú, nagybajszú, fekete kalapú parasztember vett részt az árverésen. Ezek a szomszédfalvakból és a távolabbi településekről verődtek össze. Nagy érdeklődés volt a lóvontatású fűkasza iránt, ami hamar el is kelt. Az árverés 1939 nyarán volt.

Fáy Ida, aki Dr. Szilágyi István belgyógyász orvoshoz ment férjhez és az ő örökölt területén folytatta a gazdálkodás Molnár István intéző irányítása mellett. A II. Világháború miatt mára közepesen működő uradalom nehézségekkel küszködött.

A hiányzó munkaerő , ami a frontra behívott katonák miatt következett be, így az iskolás korúak és leventék segítettek az időszaki növényápolási munkákban. Ezek voltak borsókapálás 1942-43-ban és napraforgó kapálás 1944-ben. Az uraság ezen munkavégzésért napszámot fizetett.

A front közeledtével a napraforgó már nem lett betakarítva. A front bejöttével az uradalomnak a haszon-és igásállatai mind el lettek kobozva, 1945-ben már nem gazdálkodott. A szántó és rét terület is ki lett osztva a földreform során, a gazdasági felszerelést pedig széthurcolták.

Ida és Katalin nagyságos asszonyoknak gyermekei lejöttek nyaralni, szerettek az itteni gyerekekkel játszani, de a háború után már nem jöttek Irotára.

2006 nyarán az önkormányzat olyan rendezvényt tartott, amelyre mindazok, akik korábban Irotához kötődtek meg lettek hívva. Ekkor találkoztak a régi ismerősökkel. A kastély is államosítva lett. Volt benne szolgálati lakás, orvosi rendelő, tanácsiroda, tsz iroda. A rendszerváltás utánra a kastély leromlott állapotba került, így a tulajdonosok nem tartottak rá igényt, így az önkormányzat tulajdonában maradt, aki eladta Jakab László vállalkozónak. Jelenleg elég rossz állapotban van, nem lakja senki.