Utazási viszonyok

Az utazás a közeli és távoli településekre rokoni látogatás baráti látogatás, búcsúra való járás, udvarlások esetében hosszú éveken át gyalog, lovas szekérrel, lóháton történt. Miskolcra vagy távolabbi városban az utazás vonattal történt. A legközelebbi vasútállomásra, ami Edelény-Szendrő volt oda gyalog ritkán szekérrel történt. A faluban a kerékpár az 1930-as években volt először 1db, amelyiknek a külső gumija nagyobb méretű volt a mostaninál. Ez akkor szenzációnak számított. A II. Világháborúig jóformán nem is volt több. A II. Világháború után a kerékpárok megszaporodtak a faluban, ami gyorsabbá tette az utazás. Az 50-es évek közepétől megjelentek a fakarus buszok, amik bányászbuszként közlekedtek a faluban, de polgári utasokat is szállítottak. Az 1960-as években, már menetrend szerinti Ikarus buszok szállították az utasokat. Az első személyautó megjelenése a faluban váratott magára. Az első autóhoz Irotáról elszármazott fiatalnak szerencsejáték folytán sikerült hozzájutnia. Az 1980 és 1990-es években szaporodott el a legjobban az autók a faluban.

Elemi csapások

Tűzesetek gyakran előfordultak abban az időben, amikor a háztetők és csűrök teteje zsúppal volt fedve. Volt olyan időszak, amikor az egész falu a templommal együtt leégett. Többször előfordultak kazaltüzek is, Főleg akkor, amikor már robbanó motoros gépekkel csépelték a gabonát. A falut nem kímélte az időjárás viszontagságai sem. A terményekben kár követezett be, amikor télen kemény hidegek voltak, és nem volt hótakaró, így az őszi gabona kifagyott. Kárt okozott többször a májusi fagy, a terményekben és gyümölcsösökben. Az aszályos időjárás sem kerülte el a falu gazdálkodóit. Emlékezetes az 1947. évi aszályos esztendő, amikor a gabonaszemek besültek, a búza főleg csak takarmánygabonának felelt meg. A kukorica a hőségtől furulyázott, a burgonya megfonnyadt és nem is nőtt meg. Voltak esős időszakok is, aminek következtében elhúzódott az aratás és a cséplés. Az 1960-as év volt esős év, amikor mindennemű betakarítás késve történt és súlyos minőségi romlás következett be. A búza ekkor a kalászban kicsírázott. Jégeső gyakran előfordult, ami viharral egybekötve okozta a kárt valamennyi növényféleségben.

Tragédiák

Falunkban is előfordultak súlyos sérülésekkel és halállal végződő balesetek. Az 1930-as évben, a kőbányában történt egy halálos baleset, amikor egy családos fiatalember, Feczkó Ferenc, aki lőmesterként dolgozott a bányában. Egyik alkalommal a robbantás nem időben következett be, és amikor ment megnézni, hogy mi a hiba, akkor következett be a robbanás,  és halálos balesetet szenvedett. 1937-ben egy 4 éves kisfiú játszás közben egy vizet tároló fa edényben megfulladt. 1943-ban egy 13 éves fiút csapott agyon a villám, amikor apjával és testvérével lóherekaszálásról jöttek haza, amikor nagy vihar volt.

1950-ben a kőbányában építkezéshez követ bányászott Csákfalvi Béla fiatal ember apósával, amikor leomlott a kő. Az apósa megrémülten kiáltott a járókelőknek, hogy segítsenek a mentésben. A mentésben személyesen részt vettem, miközben a sérült jelezte, hogy él. Ekkor a hangjel után kezdtük a mentést. Rövid időn belül sikerült a fejét kiszabadítani, utána pedig az egész testét. Sérülése súlyos volt, de nem életveszélyes. A mentő kórházba szállította. 1947-ben nem a faluban lakó férfi lelte halálát. A középkorú férfinak olyan betegsége volt, hogy otthonról (Sajópálfala) más községekbe látogatott, így a miénkbe is. Nálunk is ismerősökre talált. Különböző ígéreteket tett, amit el is hittek neki. Egyik alkalommal valószínűleg Irotára tartott, amikor vihar érte útközben. A templomunkat ugyan elérte de a dombról lefelé eleshetett és már gömbörögve érte el a domb alját. Reggel az arra járó találta meg kihűlt állapotban. Az első Világháború utáni években színdarab és bál volt a községben,  és az irotai legények összeverekedtek a szakácsi legényekkel. Az egyik irotai fiú megszúrta az egyik szakácsi fiút, aminek következtében az iskola udvaron összeesett és meghalt.

A 20. században napjainkig 5 férfi nem természetes halállal halt meg.